Azt már tudom, hogy a szülői szeretet annyi felé osztható, ahány felé éppen kell, és nem fogy el sosem, és igen, lehet két gyereket is ha nem is ugyanúgy, de ugyanannyira szeretni.
De vajon érvényes-e ez a nagyszülői szeretetre is?
Arról is szoktunk Ferivel tanakodni, hogy mi lesz mi gyerekeink sorsa, ha már nem egyedül fogják bitrolni a nagyszülők szeretetét. Egyelőre mindkét oldalról ők az egyetlenek, és mivel távol laknak a nagyiktól, így mindig nagy a várakozás, majd nagy a kényeztetés. Így van ez rendjén.
De egyre közeledik az idő, amikor a fiaink unokatesókat fognak kapni, ami megintcsak jó, mert lehet majd nagyokat bandázni, nyáron együtt nyaralni, stb...
Csak attól félünk kicsit, hogy mivel ezek a jövőbeli uncsitesók közelebb, sőt egy városban fognak lakni az egyes nagyszülőkkel, a napi kapcsolatnak köszönhetően ők értelemszerűen majd közelebb fognak állni hozzájuk. Pláne ha még édibédi kislányok is lesznek. Félő, hogy idővel, a mi nagy kamaszodó fiank kiesnek a pikszisből. Mert ők nagyobbak, rakoncátlanabbak, messzebbiek.
Hogy mit lehetne tenni, hogy ne így legyen? Talán majd sűríteni kell a hazalátogatásokat, vagy nem tudom. Majd meglátjuk, ha itt lesz az ideje... ami már nem is lesz olyan messze, szerintem.
De vajon érvényes-e ez a nagyszülői szeretetre is?
Arról is szoktunk Ferivel tanakodni, hogy mi lesz mi gyerekeink sorsa, ha már nem egyedül fogják bitrolni a nagyszülők szeretetét. Egyelőre mindkét oldalról ők az egyetlenek, és mivel távol laknak a nagyiktól, így mindig nagy a várakozás, majd nagy a kényeztetés. Így van ez rendjén.
De egyre közeledik az idő, amikor a fiaink unokatesókat fognak kapni, ami megintcsak jó, mert lehet majd nagyokat bandázni, nyáron együtt nyaralni, stb...
Csak attól félünk kicsit, hogy mivel ezek a jövőbeli uncsitesók közelebb, sőt egy városban fognak lakni az egyes nagyszülőkkel, a napi kapcsolatnak köszönhetően ők értelemszerűen majd közelebb fognak állni hozzájuk. Pláne ha még édibédi kislányok is lesznek. Félő, hogy idővel, a mi nagy kamaszodó fiank kiesnek a pikszisből. Mert ők nagyobbak, rakoncátlanabbak, messzebbiek.
Hogy mit lehetne tenni, hogy ne így legyen? Talán majd sűríteni kell a hazalátogatásokat, vagy nem tudom. Majd meglátjuk, ha itt lesz az ideje... ami már nem is lesz olyan messze, szerintem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése