2011. február 28., hétfő

Fura

Visszanéztem a2009-es milánói fényképeket ITTés ITT . Matyi OLLYYYAAANNNN kicsike volt még akkor:)))) Milán pedig még pocakon belül lubickolt....
Hát, kíváncsi leszek, hogy a mostani utunkról majd milyen élményekkel térünk haza. De bizota szuper lesz, nem lehet más:)

2011. február 21., hétfő

Éjjeli események

Nem tartom én magamat sem nem olyan öregnek, sem olyan kekeckedőnek, sem nem olyan begyöpösödöttnek hogy egy kis éjszakai mulatozás, zajongás miatt én kinyissam a számat. Eddig kétszer volt szerencsénk találkozni az éjjeli őrjárattal, egyszer 2007-ben a Balatonnál. amikor a mellettünk lévő faház teraszán egy horvát fúvószenekar folytatta a falusi ünnepségen megkezdett előadásukat éjjel 2-kor. (erre az estére teszem Máté pocakbeli befordulását menetirányba) Aztán 2008 tavaszán a szomszédhoz kellett kihívni a rendőröket, mert bolond módjára verte a falat, és ordított, amit hosszú távon már nem tűrhettünk.
Az én premierem tegnap este volt, amikor is Anya felső szomszédja éjjel 2-kor gondolta azt, hogy délután 4 van, és bömbölő tücctücc zene mellett minősíthetetlenül ordibált. Hogy kivel, és miért azt nem tudom, de a legkevésbé sem érdekel, de elvileg egyedül lakik, és mellesleg a tesómmal egyidős. Úgy látszik ennyi év is elég ahhoz, hogy valakinek végképp elmenjen az esze, vagy meg se jöjjön.
Szóval tűrtem-tűrtem egészen addig, amíg a napok óta először relatív jólalvó Milán el nem kezdett néhány csapkodás és ordítás után nyugtalankodni, majd fel is ébredt. No ekkor kerestem ki az ózdi rendőrkapitányság telefonszámát a telefonkönyvből, és tárcsáztam is nyomban, ahol egy kedvesen álmos hang megnyugtatott, hogy utánanéznek mit tehetnek. 5 percen belül már hallottam is hogy kint vannak, és a zene el is halkult, majd volt még néhány "rohadjatokmeg" és társai, gondolom a miheztartás végett, de szép lassan elcsendesedett felettünk minden, és hajnal 4.15-re Milánkát is sikerült visszaaltatnom. Juhé!
Hát így történt. Akár kipihenten is ébredhettem volna.... ehelyett....no mindegy.
Csak azt nem szeretem, hogy ilyen dolgokba kényszerülök bele. Mert nem szeretem én ezt. Csak hát így 30-on túl meg már azt sem szeretem, ha az együttélés legalapvetőbb szabályait sem képesek egyesek betartani, és még nekik áll feljebb, és még nekem kéne velük szemben toleránsnak lenni, meg segíteni nekik beilleszkedni meg felzárkózni, meg ki tudja még mit. Közben meg nemdolgozó ingyenélők, és azt hiszik hogy nekik mindent lehet.

2011. február 11., péntek

Repülünk!

Most már szinte biztos, mert ma reggel lefoglaltuk a repülőjegyeket. Uticél Milánó, és március 2-án indulunk. Már nagyon izgatott vagyok, több okból is. Mert már ezer éve, na jó megvan az másfél is, nem voltunk repülővel sehol. Mert már nagyon vágyom rá, hogy kiszakadjak a jólmegszokottból. Mert Matyinak szerintem nagyon fog tetszeni a repülés, meg a repülőtér, meg minden ami az utazással jár. Ellenben nem tudom, hogy Milánka hogy fogja venni az akadályokat, de szerintem nem lesz baj. Neki ez lesz az első repülőútja.
Már csak szállást kell foglalni, de ez a Feri dolga.
Már csak bőröndöt kell venni, mert a régi nagyot már szétutaztuk, a régi kicsi meg nem elég a két fiúnak.
Már csak egy-két új ruhát kéne nekem venni, hogy megnyugodjon a lelkem, mert nincs egy rongyom sem...
Már csak fodrászhoz kell elmennem, hogy szép legyek:)
Már csak haza kell utaznunk megpuszilgatni az ujdonsült unokaöcsit:)
És NAGYON remélem, hogy semmilyen betegséget nem kapunk el addig!!!!!!