Hmm...

Érdekes, hogy egy tinglitanglinak tűnő könyv is, amellett, hogy valóban tinglitangli, és hiába, hogy már a 200-dik oldal körül járok, és már csak 150 van vissza, és még nem nagyon történt semmi, pláne az nem amire már az elejétől fogva várok, de mégis... itt-ott elrejtve hatalmas életbölcsességeket fedezek fel benne, amivel én magam is egyetértek, nagyon is.
Mint pl.:

"A megvalósítható célokban hiszek. Az alacsony elvárások teszik boldoggá az életet. Nem bánom, ha úgy halok meg, hogy nem láttam Bora Borát. ... A megvalósíthatóra törekedjetek, gyerekek."

Mindez az Anya reakciója arra, amikor a gyerekei csodálkoznak, hogy az álomutazása egy olyan hely, ami csupán 2 órányi autóútra van a lakhelyétől.