2015. szeptember 17., csütörtök

A mai napról

Csak annyit mondanék, hogy ennyi elég is volt, köszönöm.

Lejárt a kisgyerekes bérletigazolványom. Ezért a múlt héten elmentem személyesen az államkincstárba, hogy kérjek egy igazolást, hogy jogosult vagyok a kisgyerekes bérletre. Kivártam a soromat, meglett a papír. Ekkor kaptam hazafelé egy defektet, és vagy 5 km-t toltam hazáig a bicót.
Ma elmentem a jegypénztárba, hogy megújítsa az igazolványt, és hogy vegyek bérlet is. Nem vettem észre, mert sosem nézem, hogy betelt mind a 4 rubrika a hátán, amire  a matricákat ragasztgatják. (matricákat! a 21.században) Így új igazolvány kell, amihez viszont nem volt fényképem. A néni nem vette le a régiről, hiába mondtam neki, hogy vágja le ollóval. Oké.
Szerencsére az út túloldalán van egy optikus, ahol csináltak igazolványképet. Átrongyoltam. Megcsinálták. Brutál gázul nézek ki rajta, de ez most nem szempont.
Visszamegyek a bérletpénztárba. Mondom, hogy mit szeretnék.
Kéri az igazolást, a  személyit és a lakcímkártyát. Adom az igazolást, keresem a többit, ami MINDIG nálam szokott lenni. Most nincs. Pár napja kellett az igazolványszám valahová, és kint maradt a polcon. Mondom, hogy csak jogosítványt tudok adni, az jó, de lakcímkártyám most nincs, de minden adatom a lábméretemtől elkezdve rajta van a MÁK által kiadott 1 hetes papíron. Az nem jó. Próbáltam meggyőzni, hogy higgye már el, hogy azt a papírt is a lakcímkártya alapján töltötték ki, a név meg stimmel az igazolványon lévővel, de nem, neki lakcímkártya kellett.
Most mehetek vissza még egyszer, harmadjára, és reménykedhetem, hogy sikerül végre vennem egy havi bérletet.
Szóval... alig múlt délelőtt 10, de mára már elég is volt ebből a napból. Köszönöm.