Érdekes világ a blog világa, időről-időre szembetalálkozom a visszásságaival, ami elgondolkodásra késztet. Azt hogy miért csinálom én, azt tudom. Azt hogy más miért csinálja, próbálom megérteni.
Tudom, hogy az internet világa könyörtelen, aki ebben részt kíván venni, az legyen tisztába a következményekkel. A bizalmatlanságomat mégis mindig legyőzi a bizalom, a jóhiszeműség. Hiába.
A legtöbb babablogot vezető anyuka azt vallja, hogy magának, a távoli családtagoknak és a gyerekének ír webnaplót, emlékül. Én inkább magamnak írok, és valamennyire a nyilvánosságnak, ami inspirál, ami írásra késztet. Valahogy nem tartom valószínűnek, hogy bármelyik fiam egyszer sok év múlva végignyálazná a leírtakat. Max. a barátnőjükről, feleségükről tudom ezt elképzelni. De szeretek blogot írni, és szeretem a visszajelzéseket. Úgy érzem, zártan nem tudnám csinálni.
Úgy gondolom, hogy éppen ezért nincs értelme más tollával ékeskedni. Ez nem egy jó jegyért megírt dolgozat, ez nem egy pénzért megírt újságcikk, ezen nem múlik semmi... csak a saját becsületünk, lelkiismeretünk, emlékeink. Mert szerintem aki más szavaival él, az nem a saját életét éli, az nem a saját emlékeiből, élményeiből táplálkozik, mert ha abból venné az ihletet akkor nem kellene egyéb forrásokhoz, mások által megfogalmazott mondatokhoz nyúlni... mert az érzéseknek mindenkinek ott vannak a szívében... vagy ott kellene lenniük.
Én sem vagyok író... szerintem a blogírók közül vajmi kevesen azok... nem is ez a cél. Persze, ha egy blog szórakoztató, ha ironikus, ha vicces nyilván olvasottabb, mint ha csak a rideg tények vannak száraz tőmondatokban közölve. De még mindig inkább unalmas szeretnék lenni, mint tolvaj... még mindig inkább a magam egyszerűsége, minthogy mások korábban megírt gondolatai. Aki nem így gondolja, az hazudik... hazudik magának, hazudik a családjának, és hazudik a gyerekének, akiért állítólag az egész létrejött.
Mire jó ez? Miért jó ez? Próbálom megérteni. Miért jó becsapni magunkat? Elhitetni magunkkal és másokkal egy nem valós világot? A plagizálás szerintem még a konkrét valótlanságoknál is rosszabb. Egy blogba azt ír az ember, amit akar, ha igazság, igazság, ha hazugság, hazugság, tulajdonképpen nem ez számít... de tegye ezt az illető saját kútfőből, saját szavakkal.
Ha nem megy??? Akkor nem kell írni... keresni kell egy másik hobbit... az önkifejezésnek egy másik formáját... ami jobban megy...
Mert lopni bűn! Benne van a Bibliában.
A legtöbb babablogot vezető anyuka azt vallja, hogy magának, a távoli családtagoknak és a gyerekének ír webnaplót, emlékül. Én inkább magamnak írok, és valamennyire a nyilvánosságnak, ami inspirál, ami írásra késztet. Valahogy nem tartom valószínűnek, hogy bármelyik fiam egyszer sok év múlva végignyálazná a leírtakat. Max. a barátnőjükről, feleségükről tudom ezt elképzelni. De szeretek blogot írni, és szeretem a visszajelzéseket. Úgy érzem, zártan nem tudnám csinálni.
Úgy gondolom, hogy éppen ezért nincs értelme más tollával ékeskedni. Ez nem egy jó jegyért megírt dolgozat, ez nem egy pénzért megírt újságcikk, ezen nem múlik semmi... csak a saját becsületünk, lelkiismeretünk, emlékeink. Mert szerintem aki más szavaival él, az nem a saját életét éli, az nem a saját emlékeiből, élményeiből táplálkozik, mert ha abból venné az ihletet akkor nem kellene egyéb forrásokhoz, mások által megfogalmazott mondatokhoz nyúlni... mert az érzéseknek mindenkinek ott vannak a szívében... vagy ott kellene lenniük.
Én sem vagyok író... szerintem a blogírók közül vajmi kevesen azok... nem is ez a cél. Persze, ha egy blog szórakoztató, ha ironikus, ha vicces nyilván olvasottabb, mint ha csak a rideg tények vannak száraz tőmondatokban közölve. De még mindig inkább unalmas szeretnék lenni, mint tolvaj... még mindig inkább a magam egyszerűsége, minthogy mások korábban megírt gondolatai. Aki nem így gondolja, az hazudik... hazudik magának, hazudik a családjának, és hazudik a gyerekének, akiért állítólag az egész létrejött.
Mire jó ez? Miért jó ez? Próbálom megérteni. Miért jó becsapni magunkat? Elhitetni magunkkal és másokkal egy nem valós világot? A plagizálás szerintem még a konkrét valótlanságoknál is rosszabb. Egy blogba azt ír az ember, amit akar, ha igazság, igazság, ha hazugság, hazugság, tulajdonképpen nem ez számít... de tegye ezt az illető saját kútfőből, saját szavakkal.
Ha nem megy??? Akkor nem kell írni... keresni kell egy másik hobbit... az önkifejezésnek egy másik formáját... ami jobban megy...
Mert lopni bűn! Benne van a Bibliában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése