2020. március 25., szerda

Papp Ádám: A lelkem

Valakinél ott hagytam a lelkem.
Érzem; hűen őrzi azt,
s - mint könnyű jóságot -
élteti szüntelen bennem.

Valakinél ott hagytam a lelkem,
kinek szavait dallam járja át.
Ki ismeri zenémnek titkait,
ki tudja, hogy bennem mi fáj.

Valakinél ott hagytam a lelkem.
Kusza vázlatból lett szürkeség
mit létem színei ragyognak be,
s öröm minden, ha a fényhez ér.

Valakinél ott hagytam a lelkem.
Fülemben él még a hangja,
szemeim előtt íves arca, s
érzem ajkamon, milyen a csókja.

Valakinél ott hagytam a lelkem.
Mosolyomat könnyekkel itatom,
csendben az ő nevét dúdolom,
s míg élek nem feledem azt,
kinél hagytam ott a lelkem.

2020. január 17., péntek

#5 #6 #7

#5 Az az volt, amikor Marci jött, és mutatta, kérdezte, hogy jól írta-e be a kertészkedős játékába a nevét. És jól. Mostanra ért be nála a fél év iskola, és minden nap meggyönyörködtet valamivel. Remélem, ha lemegy a nagyokkal a felvételi hercehurca, akkor kicsit nagyon türelemmel és odafigyeléssel fogunk tudni felé is fordulni, mert olyan varázslatos dolog ez, amikor egy kisember egyszer csak rendszert tesz a káoszban, és hiphop megtanul írni és olvasni. Hát nem? 


#6 Kép nélkül. Az új csodaszép zöld hipermeleg kabátomban mentem a suliba a gyerekekért. Ó micsoda boldogság, ha az embernek van egy jó meleg kabátja télvíz idején. 

#7 Újabb Marciság, de most könyves. Nem tudom leírni szavakkal azt a melegséget a szívemben, amit akkor érzek, amikor azt látom, hogy Marci levesz egy könyvet a polcról, és OLVASSA. 


2020. január 14., kedd

#4 Könyves

Próbáltam választani, hgoy Marci fociedzés elleni hisztije, vagy a Nagyok felvételi jegyében írt gyakorlófeladatsora miatti majdnemszívinfarktus viszi-e a prímet ma... és inkább egyiket sem választottam, hanem egy pohár sör mellett kitöltöttem egy könyves kérdezz-feleleket.

1. Az év utolsó könyve, amit sikerült még 2019-ben be is fejezni 
Frei Tamás: Agárbárók ( bonyolult sztori, és nem is igen voltam ráhangolódva, csak azért olvastam el pont most, mert realizálódott, hogy már új Frei-kötet is van a piacon, és én még ezt sem olvastam. A sorozat első része vett meg annó magának, azóta sem siekrült ugyanazt a hatást elérnie nálam, de kitartóan legyűröm őket. ) 

 2. 2019-ben megismert író, akit nagyon megszerettél:
Bauer Barbarától 2019-ben olvastam először, két könyvét is olvastam, az egyik jobban tetszett, a másik kevésbé, de fogok még olvasni tőle, az biztos. ( a borítói nagyon szépek ) 

3. A 3 legjobb könyv 2019-ben:
Több könyvet is szerettem, nehéz választani, de talán a legnagyobb hatással a következők voltak rám:
 Apád előtt ne vetkőzz
Auschwitzi tetováló
és Fredrik Beckman 2 könyvét is olvastam, ami nagyon tetszett. 

4. A legrosszabb könyv 2019-ben:
Goce Smilevski: Freud ​húga című könyve a fülszöveg alapján ígéretesnek tűnt, de a valóságban borzasztóan unalmas és semmitmondó volt. 

5. A könyv, amin a legnehezebben rágtad át magad, annak ellenére, hogy tetszett.
A Csernobili ima. ( Majd az írónő másik könyvét is a kezembe vettem, a Fiúk cinkkoporsóban-t, és azzal még nehezebben haladtam, de az kevésbé is tetszett. Már ha lehet a tetszik szót használni egy ilyen témájú könyvre. )

6. Egy író, akinek a munkásságával mindenképpen szeretnél megismerkedni jövőre
Böszörményi Gyula Ambrózi báró sorozatának néhány darabja már jó ideje a polcomon van.

7. Egy könyv, amit jövőre biztosan beszerzel
Nem tudok ilyet mondani. Magamnak ritkán veszek könyvet, elsősorban könyvtárból olvasok, ha könyvet veszek, akkor többnyire a gyerekeknek veszem, és max. hozzácsapok még egyet magamnak, mondjuk hogy ingyen legyen a szállítás. Úgyhogy nem tudom. 

8. Egy jövő évi megjelenés, amit nagyon vársz
Erre sem tudok mit mondani, nemigen követem az aktuális megjelenéseket, és nem is hajszolom őket. Annyi könyv van a régebbiek között is, amit még nem olvastam, hogy mindig van miből válogatni. 

9. Visszatekintés 2019-re
Olvasásilag mindenképpen eredményesebb volt, mint 2018. 

10. Újévi fogadalmak (tervek) 2020-ra:
Ó csak a szokásos... Szeretnék több klasszikust olvasni, több klasszikus magyart, és  kortárs magyart. Még mindig rengeteg amerikait olvasok, pedig évek óta próbálok figyelni az egyensúlyra. 

11. Egy író, akitől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőle:
Már írtam Böszörményi Gyulát. 

12. Egy könyv, amit mindenképpen szeretnél elolvasni
Hát öööö.... Mátéval a Pery Jacksont olvassuk.  A 2-3. kötet már olvasásra vár :-) ( Csak hát Máténak mostanában kevés a szabadideje, ugyebár :-) de sebaj, kivárom. ) 

13. Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni
Óóó ilyen több is van... Háború és béke, Nyomorultak, van néhány Jókai is a listámon, és Szabó Magda bár nem számít klasszikusnak, de van még néhány könyve, amit még nem olvastam tőle, meg még egy csomó minden.  ( ezek persze nem 2020-as tervek, hanem szerintem évtizedre vonatkozóak... ) 

14. Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni
Nem nagyon szoktam újraolvasni, kivéve a gyerekkönyveket, ( Harry Pottert, Rumini-t és társait, ezeknek van olyan kötete amit már háromszor is felolvastam hangosan valamelyik gyereknek. ) nem is tervezek ilyet előre, attól függetlenül persze bármikor jöhet bármi.  ( csak a gyerekek kötelezőit olvasom újra, azt sem egészben, csak részben, amikor már nem haladnak, akkor felolvasom nekik pl. ) 


15. Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre
Joanne Harris Kékszeműfiú könyve van legrégebben a várólistámon. Talán ezt. 

 16.Egy jó vastag könyv, amit beterveztél:
Nem vagyok az a tervezgetős, de Ken Follett Tűzoszlopát már el kéne olvasni, és Dan Brown Eredete is nagyon kiabál már. Emellett  Rutherfurd-tól szeretnék olvasni valamit. 

17. Egy író, akitől már olvastál és idén is szeretnél
Jo Nesbo-tól biztos, hogy fogok. 

18. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén
Kapni nem kaptam, de karácsony előtt vettem egy R. Kelényi Angelika könyvet, lehet, hogy még el is fogom olvasni :-)

19. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2020-ban fogsz
Passz... Talán az Ambrózy báró... de ki tudja azt még januárban :-)

20. Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni?
minél többet. 



2020. január 12., vasárnap

#3 Napok romjai könyvben és filmen




Kazuo Ishigurutól azóta szeretnék olvasni, mióta egyszer, monduj tavaly, a villamosmegállóban "együtt" várakoztam Kovács Lehel színésszel ( aki a környékünkön lakik a családjával, és a gyerekei a miovinkba járnak.) és ő épp egy Ishiguru regényt olvasott. Nem ezt, hanem Az eltemetett óriást, amiről én még nem hallottam akkor, és itthon gyorsan rákerestem, hogy miféle könyv ez. Majd az íróra is, és akkor esett a szemem elé, ez a filmes borító. Maga a cím ismerős volt, de afilmet nem láttam még, és mivel két ilyen remek színész a főszereplő, mindenképp a filmet is várólistára tettem.
De van nekem egy olyan becsípődésem, hogy ha már láttam egy könyv filmadaptációját, akkor a könyvet már rendszerint nem szoktam elolvasni, még akkor sem, ( vagy nagyon ritkán), ha tudom, hogy általában könyvben minden jobb, és kidolgozottabb, de a film után olvasni nekem már nem olyan varázslatos, inkább fordítva szeretem.
Szóval addig nem néztem meg a filmet sem, amíg kezembe nem került a könyvtárban a könyv legutóbb, és míg ki nem olvastam.

Nos. Érdekes amúgy, mert általában már olvasásá közben el tudom dönteni,. hogy tetszik-e a könyv, vagy sem, és hogy mennyire, de ezzel a regénnyel kicsit bajban voltam, mert olyan felemás érzések voltak bennem. A regény az 50-es években játszódik, visszatekintésekkel a 20-as évek Angliájára. Ez az angliai kor nekem egyébként t szívem csücske, talán a Csengetett Mylord volt az első élményem ebben a témában, bár az erősen más kategória, de a Downton Abbey pl. örök szerelem lesz. Szóval maga a kor az bejövős nekem, mégis eleine sokszor azt éreztem, hogy unom kicsit a sok elbeszélést, az érzések ecsetelését, és közben vártam hogy haladjon a történet valahová.
Mondjuk nemigen haladt sehová... van persze egy kis kerettörténet, aminek a részeként olvashatjuk a visszaemlékezéseket a régmúlt időkről, amiben aztán van minden politika, szülő-gyermek viszony, és egy észrenemvett szerelem.
Aztán egyszer csak mégis arra lettem figyelmes, hogy a lassúság, a merengősség ellenére szeretem olvasni a könyvet, élvezem a szépen megfogalmazott mondatokat, és bár hiába, hogy nem néztem meg a filmet, persze tudtam, hogy Anthony Hopkins a főszereplő, így sokszor az ő hangját hallottam a fülemben olvasás közben, és ez jó volt.

Amint befejeztem a könyvet, neki is láttam a filmnek. Jóóó hosszú film, két részletben tudtam csak végignézni... és azt kell mondjam, hogy most a film picit jobban tetszett, de lehet, hogy csak a látványvilág miatt, mert szeretem nézni ennek a kornak a finomságát, a szépségét. De az is  lehet, hogy Hopkins miatt, akit imádok, és zseninek tartok, mert aki ennyire önazonosan tudja a tartózkodó komornyik és  Hannibal Lecter szerepét is eljátszani, az csakis zseni lehet, nem más.
Egyébként pedig a film meglepően könyvazonos. Még szövegileg is. És hasonlóan lassú folyású, mint a könyv, mégis érdemes volt megnéznem, mert kicsit följebb is értékeltem magamban a könyvet.
Szomorú a végkicsengés... talán ezért is nehéz túl pozitívan értékelnem a művet. Szomorú egy úgymond eltékozolt életről olvasni, abban az értelemben, hogy szomorú az, ha az ember csak élete vége felé jön rá, hogy elszalasztott egy olyan lehetőséget, ami talán más útra terelhette volna az életét, ami talán több fényt, és több egyéni boldogságot (is) tartogatott volna, nemcsak szakmait, noha menet közben a szakmai elégedettség is elegendőnek tűnt.
Elgondolkodtató mű, mindenféleképpen.

Ez volt tehát a #3 -dik boldogságom, mert két várólistás elememet is ki tudtam pipálni egy nap alatt :-)


100happydays #1, #2

Évek óta fel-felbukkan a 100 boldog nap "kihívás", amikor nincs más feladat, csak 100 napig minden napban megtalálni a jót, a szépet, és arról kell posztolni. Én mióta először találkoztam vele, azóta gondolkodom, hogy de jó is lenne, de sosem éreztem magamban elég elhivatottságot, hogy minden nap nyomjak egy fotót. Most sem mondjuk, de most Dius mégis kedvet csinált, hogy kipróbáljam, vajon milyen lenne az én 100 boldog napom. 
Még csak a második napnál tartok, és máris elakadtam... nem úgy igazán, hanem úgy,hogy a mai napi "jóm" az nem fér bele 1 képbe, hanem hosszabb gondolatmenet is járna hozzá. 
Ezért ma, a harmadik napon úgy határoztam, hogy átköltöztetem a sztorit az instáról ide, az én elhagyott blogomra :-) 
Ez volt az 
#1 
A barátnőmtől, születésnapomra  kapott vászonszatyor. És ez annyira én vagyok :-)

#2 Amikor Feri egyedül ment vásárolni, és ezeket hozta nekem . :-) 

2019. május 15., szerda

Jókai Mór : CSAK EGY DÉLUTÁN

Ülj ide mellém, fogd meg a kezem,
Hagyd, hogy behunyva maradjon szemem.
Nem kérdezek, és most te se beszélj,
Hallgasd, ahogy a csend nekünk mesél.

A hétköznapok kínjai után,
Legyen szép ünnep ez a délután.
Nem kell ígéret, nagy fogadkozás,
Csak ez a csendes, néma kézfogás.

Úgy menj el majd, hogy észre ne vegyem,
Milyen gyorsan múlt az én ünnepem.
Valóság volt? Lehet, álom csupán,
Hogy a miénk volt egy egész délután.

2019. január 25., péntek

Szabó Lőrinc: 
Enyém volt s mégse enyém ma 
Enyém volt s mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen,
ha eszembe jut, újra hajnal
ragyog az életemen.

Nézem s nem látom. Az arca
csupa fény, felhő, remegés;
virágzene: szóba fogni
túlsok és túlkevés.

Virágzene, érthetetlen.
Ki tudja, nem álom-e?
Tűnt évek titka, merengő
fény- és illat-zene.

Enyém volt s mégse enyém ma,
nem enyém, s örökre az,
neki üzenek, a szive tudja,
s megdobban: úgy van, igaz!

Enyém volt és mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen,
ha eszembe jut, újra hajnal
ragyog az életemen.

2018. december 18., kedd

Ady Endre: EGYRE HOSSZABB NAPOK
Csak egy napig fáj minden fájás,
Huszonnégy óra s nem jön rosszabb,
De ez az egy nap egyre hosszabb.
Már hegyes karó minden óra,
Sötét vas-mázsák hullva, rengve
Verik a fájást a szivembe.
Tudom a kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig:
Víg elugrás bánattól kedvig.
Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.
Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem jön rosszabb,
Óh, de ez a nap egyre hosszabb.