2019. január 25., péntek

Szabó Lőrinc: 
Enyém volt s mégse enyém ma 
Enyém volt s mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen,
ha eszembe jut, újra hajnal
ragyog az életemen.

Nézem s nem látom. Az arca
csupa fény, felhő, remegés;
virágzene: szóba fogni
túlsok és túlkevés.

Virágzene, érthetetlen.
Ki tudja, nem álom-e?
Tűnt évek titka, merengő
fény- és illat-zene.

Enyém volt s mégse enyém ma,
nem enyém, s örökre az,
neki üzenek, a szive tudja,
s megdobban: úgy van, igaz!

Enyém volt és mégse enyém ma,
enyém ma is, és idegen,
ha eszembe jut, újra hajnal
ragyog az életemen.

2018. december 18., kedd

Ady Endre: EGYRE HOSSZABB NAPOK
Csak egy napig fáj minden fájás,
Huszonnégy óra s nem jön rosszabb,
De ez az egy nap egyre hosszabb.
Már hegyes karó minden óra,
Sötét vas-mázsák hullva, rengve
Verik a fájást a szivembe.
Tudom a kínnak múló sorsát
S olyan rövid volt egy nap eddig:
Víg elugrás bánattól kedvig.
Örülni is másként örültem,
Nemesebben, halkabban, jobban,
Holnapi könny a mosolyomban.
Szép, bölcs cserével cserélgettem
Kedvem torát és kedvem nászát,
E furcsa élet villanását.
Ma is tudom: huszonnégy óra
S rossz nap után már nem jön rosszabb,
Óh, de ez a nap egyre hosszabb.

2018. november 19., hétfő

Szabó Magda - Szonett
Ha eljössz, összezúgnak a komoly fák,
és felrettentik lombjukon a csöndet,
a síró felhők halkan rádköszönnek,
fürge csikók zablájukat kioldják.
Piros gyertyáit lobbantja az ünnep,
a lepkék szomjas csápjuk mézbe tolják,
minden vízen feszülnek a vitorlák,
torony körül vad csillagok keringnek.
Ha jössz, villámmal gyúlnak messzi fáklyák,
álmos virágok kelyhüket kitátják,
az érhetetlen égből gyöngy pereg,
a napraforgók szirmuk fényre tárják,
az Óra összecsukja csöndbe szárnyát,
lábadhoz ejti arcát s szendereg.

2018. november 14., szerda

ANNYI ÉV UTÁN
-P. C. Brenson-
Annyi év után,
most is ajkad ízlelem
a későn langyos levegőben,
s látni véllek Téged,
feltűnő alakokban,
és valamennyi elmenőben
Emlékedet a múltból
szívembe csomagolva
loptam el a mába,
hogy ma is csak a hangodat halljam
a simogató májusi szellő
elillanó, andalító dallamában
S még féltelek...
-talán magamnak-
bár a hűségedet
nem kérhetem számon,
s még kereslek...
-talán magamért-
bár a közel után
nagyobb már a távol
Annyi éj után,
még mindig melletted ér
az álom
s az üres reggelekbe lépve
még most is a hiányod
az én halálom...

2018. október 26., péntek

Gámentzy Eduárd – Írok egy darabka csendet
Írok egy darabka csendet,
Neked, hogy ne félj a zajban.
Másoknak nem jelent semmit, 
Téged majd átölel halkan.
Írom, mert én is úgy félek.
Nem hallak.és ahol járok,
Vasbeton-csipkéket vernek,
Hatalmas légkalapácsok.
Mi lenne, ha erre jönnél?
Keresnél! Nem venném észre!
Elnyelné semmi kis hangod,
Toronydaruk köhögése.
Hát nem! Most leteszek mindent!
Vasakat, s mi eddig kellett.
Várlak, s hogy megtalálj végre,
Írok egy darabka csendet.

2018. október 18., csütörtök

SZABÓ LŐRINCTRÉFÁLKOZÓ ŐSZI LEVELEKKEL

Milyen száraz és üres a lelkem
pedig te melengetted a kezeid közt!
Milyen száraz és üres az ágyam,
pedig teleszórtad a csókok aranyával!
Csókok aranyával, arany levelekkel;
de elhagytál a tréfálkozó őszi levelekkel.
Nem tudok aludni miattad, mert álmomban is
ujjaid simogatását érzem a homlokomon.
Csillogó gyíkok voltak az ujjaid
arany gyíkok, - és mellemen futkostak tegnap este.
Mily messze a tegnap, csókokkal, arany levelekkel!
- Mondd, mért hagytál el a tréfálkozó őszi levelekkel?

2018. január 16., kedd