Ma délelőtt végre élesben is kipróbáltam a varrógépemet, és elvágtam-felhajtottam az egyik tornanadrágomat. Nem mondom, hogy nincs már hová fejlődnöm, és simán hajthattam volna még próbaüzemben a gépet napestig, de sajnos nincs arra időm, hogy holmi sallanganyagokat varrjak keresztbe-kasul gyakorlásképpen. Gondoltam, inkább nekikezdek élesben, és olyan projektet választottam elsőnek, ami akkor sem lesz se feltűnő se ciki, ha tényleg nagyon elszúrom.
Az egyenességen még lehet mit javítani, de már most is sokkal jobb, mint a próba során, és a nadrág két szárán is látható a fejlődés. A varrás szerencsére nem látszik normál embertávolságról sem, de szerintem nem olyan rossz. Én legalábbis nagyon meg vagyok elégedve magammal, pláne ha a zavaró körülményeket is figyelembe veszem, hogy míg a jobb lábammal pedálozok, addig a ballal távoltartom Marcit a konnektortól, aki emiatt ordít, rúg, harap, és karmol egyszerre, csak hogy kifejezze nemtetszését, és így próbálok egyenesben maradni, közben pedig Milán egyfolytában kérdez, hogy ez mi, meg az mire való, és különben is mit csinálok és miért.
De majd belejövök, ők meg majd megszokják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése