Első

Ma délelőtt végre élesben is kipróbáltam a varrógépemet, és elvágtam-felhajtottam az egyik tornanadrágomat. Nem mondom, hogy nincs már hová fejlődnöm, és simán hajthattam volna még próbaüzemben a gépet napestig, de sajnos nincs arra időm, hogy holmi sallanganyagokat varrjak keresztbe-kasul gyakorlásképpen. Gondoltam, inkább nekikezdek élesben, és olyan projektet választottam elsőnek, ami akkor sem lesz se feltűnő se ciki, ha tényleg nagyon elszúrom.

Az egyenességen még lehet mit javítani, de már most is sokkal jobb, mint a próba során, és a nadrág két szárán is látható a fejlődés. A varrás szerencsére nem látszik normál embertávolságról sem, de szerintem nem olyan rossz. Én legalábbis nagyon meg vagyok elégedve magammal, pláne ha a zavaró körülményeket is figyelembe veszem, hogy míg a jobb lábammal pedálozok, addig a ballal távoltartom Marcit a konnektortól, aki emiatt ordít, rúg, harap, és karmol egyszerre, csak hogy kifejezze nemtetszését, és így próbálok egyenesben maradni, közben pedig Milán egyfolytában kérdez, hogy ez mi, meg az mire való, és különben is mit csinálok és miért. 

De majd belejövök, ők meg majd megszokják.

Megállapítás

Egész hétre dörgős, villámlós, zivataros esőt mondanak.
Ez csak azért van, mert tegnap reggel ablakot pucoltam.

Beüzemelve

Mivel a Nagyok tegnap délután elmentek Apával Szentesre Papát köszönteni, gondoltam, hogy MorciMarcival az oldalamon majd fogok tudni álommegvalósítani. Ez annyira nem jön össze, mert Marcus is biztos érzi, hogy most csak az övé vagyok, és ezt maximálisan ki is használja, szó szerint tegnap délután óta nyekereg. De azért a jobb pillanatait igyekszem kihasználni, így délelőtt végre beüzemeltem a varrógépet, szálat fűztem ide-oda, próbaanyagot kerestem, és ki is próbáltam.

Jelentem, a masina működik, csak úgy falja az aszfaltot anyagot :)

Bár még tényleg a kezdő-kezdő szakaszban vagyok, tehát mást sem csinálok, csak ide-oda tologatom az anyagomat és nézem, ahogy varrok, de NAGYON élvezem!!!! 

Szerelem lesz ez, én mondom!

Képzeletben már egy csomó mindent varrtam:)

Ezeket tervezem:

- a tornanadrágjaim elvágása, felhajtása

- a régi szakadt farmerjaimat rövidnadrággá alakítani

- ugyanezt Máté szakadt térdű nadrágjával

- (majd ha megtanulom használni a stoppolóprogramot, akkor majd meg is stopppolhatom)

- ovis zsákot fogok varrni Milánnak

- párnahuzatot fogok varrni mindkettőjüknek

Ezek a rövid távú terveim.

Aztán majd meglátjuk. 

Már látom, hogy Feri a fejét fogja fogni, mert mint általában mindent amibe belekezdek, szeretek gőzerővel csinálni, ilyen pl. a torna is, ahová most már tényleg rendszeresen járok és része lett az életünknek, és ilyen lesz majd a biciklizés is. Ősztől pedig újabb terveim vannak a meglévőek mellé, hiszen akkor már 2 ovisom lesz, tehát időm mint a tenger :))) Hahaha:-D meg ahogy azt Móricka elképzeli.

Tudom...

.... hogy ez már beteges, de most hogy már van varrógépem, ezerrel ráálltam a bicikli keresésre. Egyelőre tényleg csak keresek, nézelődöm, ismerkedem, és lassan már tudom is, hogy milyen lenne jó, és azt nagyjából mennyiért tudnám megszerezni. 15 ezer körül már találok nekem tetszőeket, de maximum 20-at vagyunk hajlandóak adni érte, de akkor már nagyon pengének kell lennie.

Két szempont van, ami alapján nézelődöm, (jóóóóó, több is, de ez a 2 a legeslegeslegfontosabb), 

1. ne a világ végén legyen a lelőhelye, mármint hozzánk képest.

2. szép csajos színe legyen, ha kis virágos vagy szivecskés  minta van rajta, az sem hátrány.  Ezek közül valamelyiket például gondolkodás nélkül elfogadnám:) Csak ilyeneket nem akarnak eladni :( Újonnan meg nem a mi árkategóriánk.

Egyelőre nem sürgős, első körben én egyébként is őszre gondoltam, amikor már Milán is ovis lesz, és Marcival akkor el tudnék tekerni a piacra, ide-oda.
De aztán meg azt gondoltam, hogy olyan jó lenne bicajjal járni tornázni!
Hát ezért kezdtem el most keresni.

Varrás

Régi vágyam teljesült a minap, amikor is átvettem a kapuban a pakkot, amit a futárfiú hozott, benne pedig egy szépségesen szép varrógéppel. Ő az:

Mivel éppen alvásidőben érkezett, így először óvatosan a fotelba helyeztem dobozostul, majd ébredés után kibontottam és az asztalra tettem. Azóta is ott áll, érintetlenül. Egyelőre csak messziről nézem, és olykor-olykor a kezembe veszem a manuálját, és belelapozok. Csak óvatosan, lassacskán, mert eléggé megrémít, hogy nagyjából egy betűt sem értek abból amit olvasok. De azért vannak sikerélményeim, mert másodjára már meg is találtam a rejtett kis tárolóban a tartozékokat. Mindenféle apróság, amiről azt se tudom egyelőre, hogy eszik-e vagy isszák,  öltésvezető, meg orsók, meg ilyen-olyan talpak, háááát....

Kicsit el is kenődtem, hogy ennyire nem értek a varráshoz, hogy hozzá sem merek fogni. 

Aztán egyik lelkesebb pillanatomban rákerestem a gugliban, és minő érdekes, a youtube-n is vannak varró videók, egészen az alapoktól, onnan kezdve, hogy hogyan fűzzem be a cérnát. 

Most egy kicsit lelkesebb vagyok, és a lelki szemeim előtt már látom azt a mindenféle csodát, amik majd egyszer kikerülnek a kezem alól :) Hehe:-D Addig pedig azzal is megelégednék, ha belátható időn belül sikerülne elvágnom/felhajtanom néhány nadrágomat. 

Szóval most itt tartok. Aztán majd beszámolok a fejlődésemről.