A múltkor amikor Ulickaját olvastam írtam is, hogy mindig ott motoszkált a fejemben Szabó Magda. hogy miért azt inkább csak érzem, de sem szavakba foglalni, sem leírni nem igazán tudnám úgy hogy átjöjjön ez az érzés.
Aztán Szabó Magda ott is maradt a fejemben, és a legutóbbi könyvtárazáskor el is hoztam egyet, Az Ajtót. egyszer volt már nálam ez a könyv, de akkor olvasatlanul visszavittem, valahogy akkor nem volt meg a hozzá való kedvem, hangulatom. Mert Szabó Magdát olvasni szerintem csak egyfajta másállapotban lehet, legalábbis én akkor tudok, akkor viszont nagyon nagyon gyorsan tudok vele haladni, röpítenek a sorai egy másik világba, ami olyan valóságos, amiben én még nem éltem.
Szabó Magdát olvasni szerintem nagyon nehéz. Nálam legalábbis úgy van, hogy az első 10-20-30 oldalon szinte végig kell szenvednem magamat, cserébe a végén megkapom a vágyott szabómagdás katarzist. Csak először volt ez nagyon fura, majdnem le is tettem a könyvet, hogy nem kell ez nekem, nehéz volt, nem értettem a szavakat, nem értettem az összefüggéseket, tele volt latin-görög utalásokkal, stb... De nem tettem félre, (nem nagyon szokásom félbehagyni könyvet, csak akkor ha már végképp nagyon szenvedek tőle) szerencsére, mert egyszer csak a könyv közepe felé minden egycsapásra megvilágosodott, mindent értettem, még az addig számomra ismeretlen szavakat is, még a görög utalásokat is. És akkor lettem én nagy Szabó Magda fun. Ami nem azt jelenti, hogy minden művét olvastam már, óóóó közel sem, nem is biztos, hogy fogom. De pl. még az Abigélt sem olvastam, ellenben rengetegszer láttam a tévében, és fogom is még, mert még századjára nézve is ugyanúgy izgulok-sírok-nevetek, mint tizenvalahány évvel ezelőtt, amikor először láttam. De kíváncsi lennék, hogy például az a könyve is olyan nehezen indul-e be, mint a többi.
Hát így vagyok én Szabó Magdával. amikor végzek egy könyvével nem feltétlenül azt érzem, hogy na még ebből sokat, sokat, hanem inkább olyan kellemes jóérzésem lesz, hogy ez igen, és aztán napokig motoszkál a fejemben a történet.
És annak ellenére, hogy már most tudom, hogy melyik lesz a következő műve, amit olvasni fogok, biztos, hogy nem a közeljövőben lesz, mert mostanában túl rohanósak, túl sűrűek, túl programdúsak a napjaim, ami nem passzol Szabó Magdához.
Az Ajtó nekem a mai napig, háromszori próbálkozásra sem sikerült, de az Őz, Bea, ha tudod, akkor azt olvasd el Tőle, szupernagyonjó!!
VálaszTörlésPont az Őz a következő kiszemeltem.
VálaszTörlésNekem tetszett az Ajtó, úgy a 100.oldaltól. Az elejét én is eléggé szenvedve olvastam, de bíztam benne hogy jön majd a szokásos SZM-s fordulat, és jött, és a vége nagyon sodort magával.
Majdnem minden regényének szenvedős az eleje. A Régimódi történetnél már ott tartottam, hogy papírt veszek elő és írom ki kinek a kicsodája. Vagy 50 oldalig szenvedtem. Messze felülmúlja a belőle készült filmet, bár ez nem csoda én a legtöbb regény-film párossal így vagyok. Olvasni szeretek, elképzelni a történetet, beleélni magam a szereplők helyzetébe és ez itt (sem) jön át.
VálaszTörlésÉrdekes már vagy 20 Szabó Magda könyvön vagyok túl, de az Abigélt még én sem olvastam. Karácsonyra mindig ezt kérek a családtól és az Abigélt még senki nem vette meg, mert hogy az olyan snassz és azt úgyis láttam filmen. N+1-szer. És a youtube-on is fenn van kb. 9 perces részletekben az egész;)És még mindig sírok rajta.
Legutolsó amit olvastam a Mózes 1,22. Nagyon jó!!!! Igazi szabómagdás. Ajánlom, biztos tetszeni fog, és ráadásul az elejétől fogva izgalmas.
Húúú a Régimódi történet a kedvencem:))) Emlékszem az elejére, tényleg nagyon kusza volt. De utána....A filmet nem láttam, egyszer belenéztem az első rész elejébe, de valahogy nem fogott meg, de akkor még a könyvet sem olvastam.
VálaszTörlésBiztos azért nem kapsz Abigélt, mert mindenki azt hiszi, hogy azt már olvastad.
A Mózest felveszem a listámra. Nagyon kíváncsi vagyok egy elejétől izgalmas SZM-re:)