2011. december 31., szombat

Év végére

Úgy illik, hogy ha ide jövök keseregni, akor ide jöjjek akkor is, amikor boldog vagyok...
És mert már amúgy is rákérdeztetek hogy mi újság, így  az utolsó napon elmondom Nektek, hogy néhány napja már hivatalos papírom is van arról, hogy az új évet ötösben, egy 6 hetes Pocaktesóval a pocakomban köszöntjük:)
Én már világgá kürtölném, de mivel van nekem egy földhözragadtabb felem, akinek legalább annyi beleszólása van a dolgokba, mint nekem, és aki azt szeretné, hogy várjunk még egy kicsit és ezt tiszteletben kell tartanom, így rajtatok kívül nem tudja még senki, még a szűk családunk sem, ezért arra kérlek Benneteket, hogy maradjon ez közöttünk egyelőre!
Köszönöm!
puszik

2011. december 11., vasárnap

Videó

És igen!!!!!
Készen vagyok Máté szülinapi videójával:))))
Idén szerintem nagyon Matyis zenést sikerült találnom hozzá:))))

2011. december 8., csütörtök

Webbolt

Komolyan imádom a 21.századi technológiát!!!! Ez  a netes rendelés... aki ezt kitalálta, annak jó erősen megveregetném a vállát.
Először is a hűtő. Tegnap délelőtt keresztet vethettünk a régire. Azonnal rákattantam a témára, és megnéztem néhány oldalt és néhány típust. Majd amikor Feri hazaért, akkor együtt megnéztük még egyszer. Megrendeltük, holnap hozzák:) Juhé!!!! Mondjuk nagyon kíváncsi vagyok, mert még sosem vettünk úgy ilyen nagy dolgot, hogy előtte ne néztük volna meg 120szor, de most vészhelyzet volt, nem volt idő vacilálni. A könnybbségünk annyi volt, hogy ha úgy látjuk, hogy ez nekünk mégsem annyira jó, akkor jó lesz a B.térre, mert oda is  úgyis kellene venni már egy újat, szóval nem vesztünk tulajdonképpen semmit, és még hűtőnk is leszaz elkövetkezendő napokban.
Aztán délelőtt rendeltem egy csomó jó cuccot a gyerekeknek, játékokat, karácsonyra-szülinapra, és most olyan boldog vagyok, mert szerintem nagyon tuti ajándékok lesznek, és a fiúk nagyon fognak örülni. Pláne ha még a rokonoknak kiosztott ötletek is valósággá válnak, akkor aztán lesz itt örömködés.
Szóval tök jó, hogy ki sem kell tenni a lábamat, maximum érte lehet menni, és akkor a szállítási költséget is megspóroltuk.
Már csak partikelléket kell beszereznem, és készpassz, indulhat a mulatság!!!!




2011. december 7., szerda

Hűtő

Elromlott. Végleg. És nem hogy nem éri meg megcsinálni, de meg sem lehet csinálni. Úgyhogy most 2 nap alatt kell kerítenünk, na jó vennünk egy újat.
Nem mondom, hogy nagyon hiányzott most ez a kis különfeladat, hogy milyet-hol-mekkorát és mennyiért.
Áhhhhh
Na mindegy! Legalább szép új hűtőnk lesz karácsonykor:)

Én megmondtam....

... hogy ránkjár a rúd, és szépen sorban fognak jönni a dolgok egymás után.
Elromlott a hűtőnk. Hétvégén még jó volt, aztán hétfőn reggel már gyanús volt, hogy olyan langyoskás volt a kefírem reggel, de akkor még nem gyanakodtam, nem esett le. Aztán kedden megint langyos volt, és délben ki kellett dobnom egy doboznyi hétfőn vett darált húst, mert büdös volt. Na ekkor már alaposabban körbejártam a dolgot, és hiába vettem fel maxra a hűtés a hűtő csak nem hűtött. Este aztán vésztárgyaltunk Ferivel, és lehordunk minden fontosat lentről is meg a fagyasztóból is a szomszéd bácsihoz. Biztos örült, amikor beállítottunk 10-10 kefírrel-joghurttal-tejföllel, meg egy másik szatyor fagyasztott hússal. 
De örülünk, mert ha mondjuk a jövő hétre esik ez a ziccer, akkor nagy slamasztikába kerülünk, mert ott lett volna az összes ünnepi ebédes alapanyag, meg a torta. Nem lettem volna túl boldog, ha a a kész tortám romlik meg a hűtőben. 
Most várom a hűtőszerelőt, és remélem rögtön meg tudja csinálni és nem kell Nicaraguából alkatrészt rendelni.
Abba meg most nem is gondolok bele, hogy mi van ha nem tudja megcsinálni, mert akkor újat kell venni, amit mondjuk tervezünk már egy ideje, de a konyhánkba csak némi átalakítással fér be egy nagyobb hűtő, márpedig ha veszünk, akkor nyilván nagyobbat veszünk. De az átalakításhoz baromira nincs most kedvem, és nincs is igazából kidolgozott koncepció, hogy akkor hogyan is legyen, mi hova, stb...
Közben pedig a sittes is jön elvileg, aki elviszi a kéménycsinálásból ittmaradt sittet. Ez még szeptemberi projekt volt, azóta ez már kb. a tizedik időpont amit mond, de eddig nem sikerült ideérnie. Na ma biztos jön, csak hogy kerek legyen a világ.
Plussz még a postást is várom, aki hoz egy csomagot, remélem.
És mindez persze hogy Milán alvásidejében zajlik, és nagyon remélem, hogy nem fogja őt zavarni a ki-be rohangálás, mert este meg céges mikulásünnepségre megyünk, és baromi nincs kedvem egy folyton nyűglődő, mindenre használhatatlan gyerekkel szenvedni ott 2 órát. És akkor még nem lehet tudni, hogy máté milyen passzban lesz... reggel nem volt túl jóban, jó lenne ha az oviban kicsit egyenesbe tudná magát hozni.

2011. december 6., kedd

SzabóMagdás

A múltkor amikor Ulickaját olvastam írtam is, hogy mindig ott motoszkált a fejemben Szabó Magda. hogy miért azt inkább csak érzem, de sem szavakba foglalni, sem leírni nem igazán tudnám úgy hogy átjöjjön ez az érzés. 
Aztán Szabó Magda ott is maradt a fejemben, és a legutóbbi könyvtárazáskor el is hoztam egyet, Az Ajtót. egyszer volt már nálam ez a könyv, de akkor olvasatlanul visszavittem, valahogy akkor nem volt meg a hozzá való kedvem, hangulatom. Mert Szabó Magdát olvasni szerintem csak egyfajta másállapotban lehet, legalábbis én akkor tudok, akkor viszont nagyon nagyon gyorsan tudok vele haladni, röpítenek a sorai egy másik világba, ami olyan valóságos, amiben én még nem éltem.
Szabó Magdát olvasni szerintem nagyon nehéz. Nálam legalábbis úgy van, hogy az első 10-20-30 oldalon szinte végig kell szenvednem magamat, cserébe a végén megkapom a vágyott szabómagdás katarzist. Csak először volt ez nagyon fura, majdnem le is tettem a könyvet, hogy nem kell ez nekem, nehéz volt, nem értettem a szavakat, nem értettem az összefüggéseket, tele volt latin-görög utalásokkal, stb...  De nem tettem félre, (nem nagyon szokásom félbehagyni könyvet, csak akkor ha már végképp nagyon szenvedek tőle) szerencsére, mert egyszer csak a könyv közepe felé minden egycsapásra megvilágosodott, mindent értettem, még az addig számomra ismeretlen szavakat is, még a görög utalásokat is. És akkor lettem én nagy Szabó Magda fun. Ami nem azt jelenti, hogy minden művét olvastam már, óóóó közel sem, nem is biztos, hogy fogom. De pl. még az Abigélt sem olvastam, ellenben rengetegszer láttam a tévében, és fogom is még, mert még századjára nézve is ugyanúgy izgulok-sírok-nevetek, mint tizenvalahány évvel ezelőtt, amikor először láttam. De kíváncsi lennék, hogy például az a könyve is olyan nehezen indul-e be, mint a többi. 
Hát így vagyok én Szabó Magdával. amikor végzek egy könyvével nem feltétlenül azt érzem, hogy na még ebből sokat, sokat, hanem inkább olyan kellemes jóérzésem lesz, hogy ez igen, és aztán napokig motoszkál a fejemben a történet. 
És annak ellenére, hogy már most tudom, hogy melyik lesz a következő műve, amit olvasni fogok, biztos, hogy nem a közeljövőben lesz, mert mostanában túl rohanósak, túl sűrűek, túl programdúsak a napjaim, ami nem passzol Szabó Magdához.

2011. december 2., péntek

Nyilván jel

Érdekes, hogy amikor kitalálunk valamit, hogy hová lenne jó elmenni, és még ha csak abszolút álmodozás szinten van is a dolog, akkor úton útfélen belebotlok az adott városba. Így van ez már egy ideje Rómával, ahová persze egyszer úgyis elmegyünk, lehetőleg tavasszal vagy ősszel.
És így van most Barcelonával is. Feri már volt néhányszor nem ott, hanem mellette céges ügyben, és mivel én már régen szerettem volna oda menni, csak ő nem akart annyira, most hogy így alakult jó lenne vele menni egy időre. Lehet hogy januárban lesz is erre lehetőség, de ez csak akkor lesz biztos, ha már a bőröndjeinkkel valahol ott leszünk a spanyoloknál, egész addig még bármi lehet.
De a múltkor tökvéletlenül találtam egy jó kis írást a neten, aztán a facebook-on is volt már egy képsorozat Barcelonáról, egyszer a tévén szörfözve is belebotlottam egy műsorba. Szóval nem lehet ez véletlen!!! Nyilván így üzennek nekem az égiek:) Persze reálisabb magyarázat az, hogy nyitottabb vagyok most Barcelonára, és ezért hamarabb megakad a szemem egy róla szóló cikken, videón, képen, mint mondjuk egy Stockholmról szólón, pedig oda is szívesen mennék.

De azt is nagyon szeretem, amikor egy olyan helyet vélek felfedezni egy filmben, ahol már jártunk. Onnantól kezdve sokkal közelebb érzem magamhoz az egész filmet. Pl. több Piedone film is Nápolyban játszódik, és olyan jó kiszúrni az ismerős helyeket, tudni hogy mi van jobbra-balra.
Tegnap pedig a Dunán az Angyalbőrben című sorozat egyik része ment, és kapcsolgatás közben egy másodperc alatt kiszúrtam, hogy a forgatási helyszín az egri csillagokos vármakett volt, ahol a múlt hétvégén jártunk éppen.

És hogy hová is akartam kilyukadni, azt el is felejtettem....