Mert van egy másik, amiből szépen lassan, ahogy a gyerekeim száma nőtt, úgy szorultam ki én belőle, és változott át csöpögős-mézesmázas bababloggá. Én pedig egyre inkább úgy éreztem, hogy hiányzik egy hely, ahol csak én lehetek. Ahol nem kell anyának lennem, ahol nem kell vigyázni arra mit is írok le, ahol írhatok az örömeimről, a bánataimról, a hisztijeimről, arról, ha meg vagyok bántva, arról épp mit olvasok, szóval bármi másról, ami nem gyerek, és egyáltalán bármiről, ami csak úgy eszembe jut és foglalkoztat, de nem egy babablogba való.
Hát ezért született ez a blog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése