Háziorvosi rendelőben

A múlt héten elmentem a háziorvosomhoz, hogy végre kérjek tőle papírt a jogosítványomhoz. Nem járok sűrűn, betegség miatt talán még egyszer sem voltam nála. A belvárosban rendel, gondolom emiatt is leginkább az idős emberek teszik ki a betegköré, de a tehetősebb fajtából. Én legalábbis mindig csak öregekkel szoktam nála találkozni. Ebből kifolyólag a szokásos ezt szedem, itt fáj, ott hasogat, na most mondja meg tipusú beszélgetésekre fel vagyok készülve, és arra is, hogy bár csak 1 ember van előttem, mégis legalább egy órát töltök ott, mert a néni/bácsi a fától kezdi el mondani, hogy neki éppen mi a baja, és hogy nem az agyógyszer hanem ez, satarasatara... ráadásul a dokinő is vevő ezekre a pletyózásokra, szóval ó vaskos könyvvel szoktam érkezni, és általában kizárom a külvilágot. 

De most. Hát most valami olyat hallottam!!!!!

A néni már kifelé jön a rendelőből, ahová nagyon sietősen kellett bemennie, amíg várakoznia kellett, de aztán már ráér megállni a kicsi előszobában beszélgetni az asszisztensnővel. Tipikusan az a felsőbbosztálybeli néni, szépen megcsinált frizura, könnyű nyári kiskosztüm, lila, virágos. 

Elsorolja az asszisztensnek is, hogy neki mi minden baja van, és azt is, hogy most mit beszélt a doktornővel. 

Egyszer csak erre leszek figyelmes. Meséli a néni:

- Tudja Erszikém, a lányom meg el akar küldeni valami agyi kivizsgálásra. Merthogy képzelje el, Erzsikém!!!! Tudja, a lakás, ahol lakom, na azt régen egy bácsi lakta, de már régen meghalt szegény. Aztán a múltkor nézem a tévét, aztán egyszer csak azt látom, hogy ott áll az erkélyajtó mellett, az ablaknál. Félrenézek, vissza, még mindig ott áll. Aztán egyszer csak eltűnt. 

(Erzsike hitetlenkedik.)

Aztán pár nap múlva megint az történt, hogy tudja volt nekem egy nagyon jó barátom, együtt is laktunk 2 évig, a Józsi. Ő is meghalt már szegény. Na jövök be a konyhából, erre látom, hogy Józsi fenn ül a szekrény tetején és lóbálja a lábát. Kérdem is tőle, hogy te meg mit keresel itt Józsi. De nem válaszolt, csak lóbálta a lábát. Aztán ő is eltűnt. 

(Erzsike újfent hitetlenkedik)

Na mikor el ezt elmeséltem a lányomnak, az teljesen megrémült, hogy megbolondultam, és el akart küldeni kivizsgálásra. Mondtam neki, hogy nem megyek, nincs énnekem semmi bajom. Na de csak erősködött, hogy ez így nem maradhat. 

Hát tudja mit csináltam?

(Erzsike nem tudta.)

Hát fogtam magam, és elmentem ahhoz a nemértettemkihez, tudja, aki a tévében is szokott rendelni délben. Elmondtam neki, hogy mi van. (itt nem értettem pár dolgot)

.....

Mondta is nekem, hogy nem csoda, hogy ilyeneket látok, mert hogy 2 rontás is van rajtam. Most mondja meg Erzsike, 2 rontás!!!! Hát csoda-e hogy rosszul érzem magamat???? Hát nem csoda!!!! Nem???? 

De mondta ez az xy hogy ezt a 2 rontást ő most leveszi, és akkor majd jobb lesz. Merthogy a rontás miatt látom a halottakat.

- De lehet ám, hogy a nyaki porcmeszesedés miatt van ez, meg amit arra szed gyógyszert! Annak lehetnek ilyen halucinogén mellékhatásai. - mondja Erzsike
- Hát igen, most a doktornő is ezt mondta, el is küldött a kórházba kivizsgálásra.
Na de a rontás!!!! Hát azt csak le kellett venni rólam! Az nem maradhatott rajtam! Hát nem, Erzsike????
- Hát maga tudja! Mennyit kért magától ezért a rontáslevételért?
- Hát nem keveset, gondolhatja, nem keveset. 7ezer forintot.
- Legközelebb ide jöjjön a doktornőhöz, ne ahhoz a sámánhoz!
.....

(lényegtelen pár mondat búcsúzóul)

- Viszont látásra, Erzsike!


Hát ilyen is van. Sosem hittem, hogy vannak emberek, akik az ilyen telefonos csodatevőket felhívják, de hogy még olyanok is vannak, akik el is mennek hozzá személyesen!!!! Nekem ez teljesen új.

Remélem a néninek valóban ez a nyaki kopás okozza a panaszait, és ha kigyógyítani ebből nem is tudják, gondolom, de valahogy sikerült stabilizálni az állapotát.

Napi pozitív

Még a múlt héten történt, amikor a ligetben voltunk a fiúkkal, hogy Máté biciklijéről leesett a lánc. Ez csak azért probléma, mert az a vacak  műanyag borítás úgy van odacsavarozva, hogy csak csavarhúzóval lehet leszedni, egyébként nem lehet a lánchoz hozzáférni. Mióta a fenekükhöz nőtt gyakorlatilag a bicikli szoktam is magamnál hordani egy kis összecsukható biciklis csavarhúzószettet. Ki is nevettek már emiatt a csajok, amikor egyszer előhúztam a kistáskámból, mert kellett :) 

De most nem volt nálam, mert előtte hétvégén Feri is használta valamire, és nem tettem vissza, ott maradt a tárolóablakban. Eszembe is jutott már út közben, hogy ejha... ottmaradt, de már nem fordultunk vissza. Persze most kellett volna. 

Csavarhúzó nélkül viszont tehetetlen voltam, bicikli nélkül pedig nem tudtunk volna hazajönni, úgyhogy valamit tenni kellett, keríteni kellett valakit, aki tud vele kezdeni valamit, de legalábbis van egy csillagcsavarhúzója. 

Nem messze tőlünk megpillantottam egy furgon mellett ácsorgó szerelő párost, és oda is vonszoltuk magunkat, babakocsistul, leesettláncostul, Milánostul-biciklistül, és megkérdeztem tőlük, hogy tudnának-e esetleg segíteni nekem. Persze tudtak. Nagyon készségesek voltak, a következő percben már egy egész szerszámosláda volt kifektetve a járda mellé. A fiúk csak úgy tátották a szájukat, maga volt a kincsesbánya, oda voltak meg vissza.

A bácsi pedig tett-vett, kicsavart, levett, meghúzott, nemleszezígyjó, szétszedte, olajozta, meghúzta, lespriccelte, visszarakta, majdhogynem egy teljes generálszervizet kaptunk tőle, ott a liget szélén, jószándékból. Mert bajban voltam, ő pedig segített. 

Persze nem kért érte semmit, pedig mondtam neki, hogy legalább egy sör árát had adjam oda, (dögmeleg volt akkor is) majd munka után megissza. De nem fogadta el. Azt mondta vegyek belőle fagyit a gyerekeknek. 

Hát ennyi. Nem nagy sztori, tudom. Csak azért írtam le, hogy én magam se felejtsem el, hogy a világ tele van jó emberekkel, csak észre kell vennünk őket.

???

Az egy dolog, hogy tegnap cipészt keresve csak a harmadikat találtam nyitva, a másik kettő szabadságon van.

De egy fagyis, az hogy mehet el a nyár közepén 3 hét szabadságra????? Most komolyan. Van itt pénzük az embereknek elég, válság ide vagy oda. Nem kell nekik még több.