Igen, lehet hogy nem vagyunk normálisak... néha már magam is elgondolkodom rajta, de aztán sikerül ezen a kis részleten mindig továbbsiklanom és abszolút csak a mának élnem. Ami most jelen esetben annyit tesz, hogy végre ami eddig csak levegőben lógó terv volt kezd realizálódni, mégpedig a hónap végi barcelonai út:)
Igazából nem Barcelonába megyünk hanem kicsit mellé, de Feri szerint vonattal fél óra Barcelona, az meg nekem ugye még két gyerekkel is a simán belefér kategória.
Már van útikönyvem és a netet is bolond módjára bújom, és egyre inkább azt érzem, hogy ez megint csak az én városom lesz, amit már most imádok, és már most tudom, hogy nem akarok majd hazajönni, és hogy ezer dolog lesz amire nem jut majd idő. De az ilyenekre szoktuk azt mondani, hogy legalább lesz miért visszamenni.
Az útvonal lassan körvonalazódik. A googlemaps nemegészen 20 órára tervez. Mi kétszer fogunk valahol aludni, első körben Padova és Marseille a két lehetséges hely, mert így szakaszonként kicsit kevesebb mint 7 órát kell autóznunk. Szuper! De azért pont 7, mert ennyit már egyszer megcsináltunk a fiúkkal, amikor Franciaországba mentünk, és ha nem is vígan és dalolva, de 2 pihenővel relatív gond nélkül abszolváltuk az utat.
Ja!!!! Hogy én akkor nagyjából 10 hetes leszek???? Ezzel a tényezővel egyáltalán nem számolok, bár azt még nem tudom, hogyan fogom beadni a dokimnak hogy én akkor elautóznék Európa túlfelére 2 hétre, de becsszó, hogy a 12 hetes uh-ra itthon leszek. Emlékszem, hogy már Milánra várva is kiütöttem nála néhányszor a biztosítékot, először akkor amikor 10 hetesen elrepültünk a 40 fokos Nápolyba, majd amikor 14 hetesen Milánóba repültünk 2 hétre, és azt meg azt hiszem azt nem is mondtam neki, hogy szeptemberben is elrepültünk még egyszer Milánóba. Utána már mintakismama voltam.
Na szóval... ilyen szelek fújnak.
Jó lesz biztos:-) Várjuk a beszámolót róla a másik blogba. Aztán Párizs is biztos összejön majd.
VálaszTörlés7 órás kocsiút...Nemhogy két gyerekkel, de hárommal is, simán;)