Tűnődések

Elgondolkodtam azon, hogy van egy csomó dolog, amit folyamatában nem szeretek, de az eredményt igen, és ezért időről időre át kell magam küzdenem a folyamaton is. Hogy a hétköznapi dolgoktól induljak ki, ott van rögtön a rend, a tisztaság. Szeretem őket, bár ritkán van körülöttem igazi rend, és igazi tisztaság, de ha sikerült elérnem egy jó háromnegyedes szintet, akkor elégedetten szívom magamba a tisztítószerillatot. Ennek ellene nemigen szeretek takarítani, fürdőszobát pláne nem, ablakot pucolni meg talán a legkevésbé, mégis mikor végre megcsinálom, akkor az olyan jó.
Aztán ott van a vasalás, amit még szeretnék is csinálni, csak nincs rá annyi időm, amennyit igényelne. Régen a vasalás amolyan relax tevékenység volt számomra, vasalás közben zenét hallgattam, csajos sorozatot néztem, vagy épp világmegváltó gondolataim születtek. Most inkább a versenyfutás az idővel jellemzi leginkább ezt a tevékenységet, ami nem annyira relaxáló. De mivel szeretek vasalt ruhába bújni, és mivel én szeretek, azt gondolom, hogy a családom többi tagja is szeret, (bár szerintem a legkisebbeknek édesmindegy lenne), ezért rendületlenül vasalok.
De pl. annak ellenére, hogy szeretek/szerettem tanulni, valahogy a nyelvtanulást sosem szerettem, ellenben idennyelvül tudni, beszélni annál inkább. Sajnos ez a kettő nem összeegyeztethető.
Viszont van egy csomó dolog, amit már folyamatában is szeretek. Pl. a nyaralás nálam mindig már ott elkezdődik, amikor kilépünk a kertkapun. Mert nekem már az utazás is nyaralás, még akkor is ha esetleg hosszas reptéri várakozással van tarkítva, én azt is szeretem.
Aztán ott van a sütésfőzés, amit sokszor jobban szeretek csinálni, mint az eredményt élvezni, és ugyanígy vagyok sok könyvvel is, hogy sokkal jobban szeretem olvasni, mintsem hogy a végére szeretnék érni.
Hát ilyesmi dolgokon jár az agyam...