2014. február 18., kedd

Fogadalom

Nem újévi, de fogadalom.
Ma reggel, miután kétszer összevesztem Milánnal, és egyszer Mátéval, majd jól kisírtam magam a hálószobában Marciöltöztetés közben, megfogadtam, hogy türelmesebb leszek. Mert nem jó ez így. Nem jó, hogy az utóbbi időben sorra hagyom magam kihozni a sodromból, hogy érzem, hogy feszül bennem az idegesség, hogy szétrobban a mellkasom, a fejem, hogy már én magam is érzem, hogy elviselhetetlen vagyok, és a legjobb talán az lenne, ha bezárkóznék egy sötét szobába egyedül, és senki sem szólna hozzám. De mivel ez kivitelezhetetlen, ezért úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább. És mivel (elvileg) én vagyok a felnőtt, nekem kell okosabbnak lennem, és uralkodni magamon, és nem hagynom, hogy a gyerekes kis butaságaik kihozzanak a sodromból. Tudom, hogy a kiabálás nem megoldás. Érzem, hogy valami nem stimmel velem, hogy  az elmúlt időszakban nagyon könnyen ki lehet hozni a sodromból. Egyelőre keresem az okokat, és a megoldásokat, és próbálok a jó pillanatokból erőt meríteni a rosszabbak elviseléséhez.

1 megjegyzés:

  1. Ezt akár én is írhattam volna. Bár én bőgni nem szoktam a veszekedések miatt...csak rendre megbánom mindet. Hogy milyen hülye voltam, hogy megint hagytam elszakadni a cérnát....
    Drukkolok neked! :)

    VálaszTörlés