2011. augusztus 19., péntek

Munka

Két napja rágódom, amúgy tök feleslegesen, mert változtatni úgysem tudok semmi, hogy mi lett volna ha....
Történt ugyanis, hogy telefonált a főnököm. Kétszer is, de én nem hallottam, és amikor észrevettem, akkor épp nem volt aktuális a zajszint a környezetemben. De közben cseteltem egy közvetlen munkatársammal, és kiderült, hogy felmondott, októbertől máshová megy. Akkor már gondoltam, hogy emiatt keresett T.
Kettős érzések tombolnak bennem erősen. Mert első terv szerint én januártól vissza szerettem volna menni dolgozni, de mifelénk nincs évközben bölcsikezdés, szeptembertől pedig nem volt szívem Milánt bölcsibe adni. Mondjuk erős a gyanúm, hogy nem is vették volna fel, mert nem vagyunk annyira rászorultak, de ez most mindegy, mert ha akartam volna, valahogy biztos, hogy megoldottuk volna. Csak akkor, amikor erről dönteni kellett nem úgy nézett ki a szitu, mintha nélkülözhetetlen lennék, így nem is nagyon erőltettem a dolgot, megbeszéltük Ferivel hogy akkor jövő őszig itthon leszek.
Most viszont olyan kellemetlenül érzem magam, mert ha kicsit korábban kiderült volna ez a mostani helyzet, hogy most viszont jól jönne ha visszamennék, és tulajdonképpen majdhogynem hívtak is vissza, így nem lett volna olyan nehéz Milánt bölcsibe adni, mert szívesen mentem volna úgy vissza, hogy várnak, hogy van számomra rendes munka, ami mellesleg pont az, amit előtte is csináltam mert én L-nek adtam át annak idején, aki most elmegy.
De most már semmiképp nem tudnám Milán bölcsibe szuszakolni, mert nincs hely. Max. magánbölcsibe, ami egy fél vagyon, és egyébként sem vagyok annyira a híve.
Ma reggel mindezt megbeszéltük a főnökömmel, és bár nem mondta, de kicsit sajnálta, hogy így alakult, ellenben azt mondta, hogy jövő őszig nem valószínű hogy felvesznek embert L. helyére, hanem addig kihúzzák a meglévő gárdával, ami nekem jó hír.
Bár mindenki akivel beszélek lebeszél arról, hogy oda visszamenjek, és nem is szól sok érv mellette, csupán az, hogy ismernek még ott néhányan, de egyébként a vezetés kőbunkó, az elvárások irreálisak, és még messze is van, de jó volt egy kicsit eljátszadozni a gondolattal, hogy mi lenne ha visszamennék, annak ellenére még nemigen tudom elképzelni azt a tudathasadásos állapotot, hogy dolgozom is és anya is vagyok, de hát mindenki átesik ezen előbbutóbb, és belejön, én is. De azért nem bánom azt sem, hogy még egy kicsit csak anya lehetek:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése