2011. augusztus 31., szerda

Mobiletikett

Annak ellenére hogy már jó régóta van saját mobilom, máig nem tudom, milyen illemszabályok vonatkoznak a kommunikáció eme fajtájára. Rendszeresen visszatérő dilemmám például, hogy az sms-ben kapott jókívánságokra kell-e reagálni, válasz sms-t küldeni. Bevallom én nem mindig szoktam, sőt általában inkább nem, mert abból indulok ki, hogy ha én küldök jókívánságsms-t akkor én sem várom el, hogy visszakapjak egy köszi-t, ennek ellenére sokszor kapok vissza köszöntő sms-t köszönő sms-t.
De ha mondjuk kapok egy képeslapot, arra sem írok vissza, hogy köszi.
Szóval nem tudom mi a helyes.

2011. augusztus 24., szerda

Hőségben

Gondoltam, ha már úgyis 28 fok van a lakásban és folyik rólam a víz, akkor lenyomok 20 perc RR combfeszesítés után 20 perc popsiformálást, akkor legalább tudni fogom, hogy mitől ragadok mint egy ragasztó.
Persze a tüdőmet is kiköptem, de nagyon jól esett. Gyors hidegzuhany után pedig még jól is éreztem magam.
Most viszont már erősen érzem a fent említett 2 testrésszemet. De ez azt hiszem jót jelent.

2011. augusztus 19., péntek

Munka

Két napja rágódom, amúgy tök feleslegesen, mert változtatni úgysem tudok semmi, hogy mi lett volna ha....
Történt ugyanis, hogy telefonált a főnököm. Kétszer is, de én nem hallottam, és amikor észrevettem, akkor épp nem volt aktuális a zajszint a környezetemben. De közben cseteltem egy közvetlen munkatársammal, és kiderült, hogy felmondott, októbertől máshová megy. Akkor már gondoltam, hogy emiatt keresett T.
Kettős érzések tombolnak bennem erősen. Mert első terv szerint én januártól vissza szerettem volna menni dolgozni, de mifelénk nincs évközben bölcsikezdés, szeptembertől pedig nem volt szívem Milánt bölcsibe adni. Mondjuk erős a gyanúm, hogy nem is vették volna fel, mert nem vagyunk annyira rászorultak, de ez most mindegy, mert ha akartam volna, valahogy biztos, hogy megoldottuk volna. Csak akkor, amikor erről dönteni kellett nem úgy nézett ki a szitu, mintha nélkülözhetetlen lennék, így nem is nagyon erőltettem a dolgot, megbeszéltük Ferivel hogy akkor jövő őszig itthon leszek.
Most viszont olyan kellemetlenül érzem magam, mert ha kicsit korábban kiderült volna ez a mostani helyzet, hogy most viszont jól jönne ha visszamennék, és tulajdonképpen majdhogynem hívtak is vissza, így nem lett volna olyan nehéz Milánt bölcsibe adni, mert szívesen mentem volna úgy vissza, hogy várnak, hogy van számomra rendes munka, ami mellesleg pont az, amit előtte is csináltam mert én L-nek adtam át annak idején, aki most elmegy.
De most már semmiképp nem tudnám Milán bölcsibe szuszakolni, mert nincs hely. Max. magánbölcsibe, ami egy fél vagyon, és egyébként sem vagyok annyira a híve.
Ma reggel mindezt megbeszéltük a főnökömmel, és bár nem mondta, de kicsit sajnálta, hogy így alakult, ellenben azt mondta, hogy jövő őszig nem valószínű hogy felvesznek embert L. helyére, hanem addig kihúzzák a meglévő gárdával, ami nekem jó hír.
Bár mindenki akivel beszélek lebeszél arról, hogy oda visszamenjek, és nem is szól sok érv mellette, csupán az, hogy ismernek még ott néhányan, de egyébként a vezetés kőbunkó, az elvárások irreálisak, és még messze is van, de jó volt egy kicsit eljátszadozni a gondolattal, hogy mi lenne ha visszamennék, annak ellenére még nemigen tudom elképzelni azt a tudathasadásos állapotot, hogy dolgozom is és anya is vagyok, de hát mindenki átesik ezen előbbutóbb, és belejön, én is. De azért nem bánom azt sem, hogy még egy kicsit csak anya lehetek:)

2011. augusztus 2., kedd

Ami idegesít

Már vagy 2 hete is van már, pont amikor hazajöttünk a Balcsiról, hogy valamelyik okosságokat mondó műsorban, (aktív vagy fókusz, vagy vmi ilyesmi) már megint volt egy riport arról, hogy mennyivel sokkal jobb, olcsóbb máshol, azaz külföldön nyaralni, semmint itthon a Balatonnál, vagy bárhol máshol az országban.
Én nem vagyok egy nagy lokálpatrióta, de az ilyen menjünk máshová mert ott sokkal jobb jellegű beszámolókat nagyon-nagyon nem bírom. Mert még ha így is van, de szerintem nem feltétlenül, akkor is a médiának szerintem inkább kedvet kellene csinálni az embereknek ahhoz, hogy azt a kis pénzt, amit a magyarok többsége nyaralásra-pihenésre tud fordítani, azt itthon költse el, ne máshol. Nem ez lenne mindannyiunk érdeke???? Nem azt kellene inkább mondani az embereknek, hogy gyertek ide, hiszen itt is megkaptok mindent, amit csak kívántok???? És itt nem is csak a Balatonra gondolok, van még annyi szép hely ebben az országban, a Bakonynál, Bükknél, Mátránál keresve sem találnék szebbet, de mondhatnék még annyi mást.
Persze én is szeretek külföldre menni, idegen városokat, kultúrákat megismerni, nem is erről van szó. De Magyarországban is meg tudom látni a szépet. Igen, én is rajongok a tengerért, de a Balatont is imádom.
Az ilyen összeállításoktól a falat tudom kaparni. Pont azért mert nem csak azt hallom ki belőlük, hogy máshol (jelen riport szerintHorvát tengerpart, Tunézia) olcsóbb minden, hanem tudom, hogy ez így nem igaz. Pláne egy olyan összehasonlítással hozzák mindezt ki, ami teljesen irreális. Az apartmant hasonlítják a szállodával, a strandos büfét egy étteremmel, stb.
Ha valaki akar, akkor a Balatonnál is tud kielégítő színvonalon nyaralni, és ha valakinek semmi sem jó, akkor az a tengerparton is csak a hibákat fogja keresni.
Egy hetet voltunk a Balatonnál, és persze lehetett volna luxusabb nyaralást is csinálni, mert a lehetőségek adottak, de így sem vontunk meg magunktól semmit. Hajózni voltunk, cirkuszban, szerencsére még strandolni is tudtunk, nagyokat sétáltunk, cukrászdáztunk, éttermeztünk, de volt hogy én sütöttem vacsira húst, és salátával megettük. (fél óra alatt készen volt) Szóval nekünk nem hiányzott semmi. Nem hiszem, hogy akár a horvát tengerparton is jobban éreztük volna magunkat. De ez biztos emberfüggő. Én (mi) olyan vagyok, hogy bárhol jól tudom érezni magam. És erre próbáljuk nevelni a gyerekeinket is. Hogy egy nyaralás nem csak abból álljon, hogy rohasztjuk magunkat a 40 fokos hőségben a strandon, hanem akkor is találjunk magunkat érdekes és szórakoztató elfoglaltságot keresni, ha éppen rossz idő van.
De most már nagyon elkanyarodtam.
Mindenesetre igyekszem kerülni a nálunk minden sokkal rosszabb, mint máshol jellegű riportokat. A saját magam érdekében.