Ezaz

Az októberi nagy könyvfalásom eredménye az lett, hogy most nem nagyon csúsznak a betűk... pedig 3 könyvbe is belekezdtem, hátha valamelyik majd magával ragad, de nem...mindegyikkel csak ímmelámmal haladok.

Olvasás helyett viszont sokat gondolkodom a közelgő ünnepeken, nagyban szerveződnek Máté szülinapi bulijai, az ajándékok. Ő nagyon várja. Én is. Bár nekem mindig elfacsarodik a szívem, hogy már ennyi idős...pedig sosem voltak még annyira szórakoztatóak vele a hétköznapok, mint most. És sosem voltak annyira fárasztóak sem. Kíváncsi vagyok, hogy meddig fog tartani a szülinap közeledtével ez a nagy elérzékenyülés. Vajon akkor is könnycseppeket fogok morzsolgatni sütisütés közben, amikor már 40-50-60 éves lesz???? Vajon akkor is emlékezni fogok- e az illatára, a bőre selymességére? Majd megírom 40 év múlva:)
Aztán karácsony.... itthon. Nem megyünk sehová. Ami annyival nehezíti meg az én életemet, hogy 3 napig csaknekem kell etetnem a fiúkat, ahelyett, hogy a nagyszülők tömnék őket mindenféle jóval. De azért jó is ez. Most talán várom is az egészet, most először.
A karácsonyi szünetben pedig végre lakhatóvá próbáljuk varázsolni Máté szobáját, hogy birtokba vehesse. Elvégre lehet, hogy ovis nagyfiú lesz. Jajjj!!!!
Aztán Milán szülinap, még egy kiadós sírás-rívás Nekem, hogy már Ő is 1 éves! Hamarosan kirepülnek!
Lassan vége az évnek. Ennek is. Érdekes, és izgalmas volt ez az év. Biztos, hogy a következő is az lesz... ahogy magunkat ismerem.