Az elmúlt időszakban elég sok könyvet olvastam. Köszönhetően annak, hogy Milán minimálisra csökkentette mind az éjszakai mind a nappali alvásait, és csak akkor tud kicsit aludni, de legalábbis csendben lenni, hogy Matyi tudjon pihenni, ha a székében ülve hintáztatom. Eme maratoni tevékenység közben pedig bőven van időm olvasni, éjjel-nappal.Ilyen maratoni altatások alkalmával szenvedtem végig Vass Virág Vulevu-ját.
Sejtettem, sőt tudtam, hogy nem egy nagy szám, legalábbis bárhol olvastam róla mindenhol, mindenki iszonyatosan lehúzta. Kicsit már ezért is kezdett el érdekelni, hogy milyen lehet az a könyv, ami senkinek a világon nem tetszik. Azt gondoltam, hogy az éles kritikákban biztos van némi túlzás is. De nem, nincs.
A könyv valóban nagyon rossz. Minden téren. A történet még csakcsak elmenne, bár szerintem az egy agyonrágott, elcsépelt, százszor megírt keresem a párom történet. De ettől még lehetett volna jó. De nem lett az.
Az egész nekem olyan összecsapott volt, olyan összefüggéstelen, olyan, mintha véletlenül a szerző jegyzettömbjét nyomtatták volna ki. Sok összefüggéstelen, egymáshoz nem illő mondat. Többször is előfordult, hogy egy párbeszédnél nem tudtam melyik sor kihez tartozik. Az egész olyan hatásvadász. Mintha a betűk nem ösztönből jöttek volna, hanem muszájból. Szinte látom magam előtt Vass Virágot ahogy ül a gépe előtt, és töri a fejét, hogy húúú most valami vicceset fogok írni, és az majd milyen király lesz. Szánalmas!
Borzasztóan idegesített az egész, de mégis tovább olvastam, mert azt gondoltam majd biztos lesz ez még jobb is, nem lehet ennyire rossz egy könyv, amit valaki megírt, amit valaki lektorált, amit egy kiadó drága pénzen kiadott, egy könyv, amihez emberek adták a nevüket.
Aztán rájöttem, hogy de lehet. Mert az egész nem arról szól, hogy jó könyv kerüljön az emberek kezébe, hanem pusztán a pénzről. És Vass Virágnak igen jó a marketingje, pláne hogy már a harmadik könyvét készül kiadni.
CSak azt nem tudom, hogy van képük mindehhez. Ahhoz, hogy súlyos ezer ( 3 db ezres az akció nélküli bolti ára, uhhh) forintokat gomboljanak le az emberekről kellemes szórakozást ígérve nekik. Mert e könyv olvasása nekem minden volt csak nem szórakozás, és legkevésbé sem kellemes. Még szerencse, hogy elveimet megtagadva ebook formájában olvastam, mert ha még pénzt is adtam volna ezért a förtelemért, hát na akkor lennék igazán mérges!
Szívesen elbeszélgetnék egyszer Vass Virággal, hogy ezt hogy gondolta... mert lehet, hogy ő másképp gondolta az egészet, mint ahogy átjött a könyvből... vagy nem? Vagy mondjuk azzal az illetővel, aki azt mondta, hogy igen, ez az, ezt a könyvet adjuk ki!!!!biztos siker! De komolyan.
De szerintem ez az illető nem is olvasta a könyvet, hanem egyszerűen csak ránézett V.V. bájos (hú de utálom ezt a szót, de ez van a könyv leírásában is) kis pofijára, aztán nyomjuk neki.
Egyszómintszáz... BORZALOM!!!!!
Sejtettem, sőt tudtam, hogy nem egy nagy szám, legalábbis bárhol olvastam róla mindenhol, mindenki iszonyatosan lehúzta. Kicsit már ezért is kezdett el érdekelni, hogy milyen lehet az a könyv, ami senkinek a világon nem tetszik. Azt gondoltam, hogy az éles kritikákban biztos van némi túlzás is. De nem, nincs.
A könyv valóban nagyon rossz. Minden téren. A történet még csakcsak elmenne, bár szerintem az egy agyonrágott, elcsépelt, százszor megírt keresem a párom történet. De ettől még lehetett volna jó. De nem lett az.
Az egész nekem olyan összecsapott volt, olyan összefüggéstelen, olyan, mintha véletlenül a szerző jegyzettömbjét nyomtatták volna ki. Sok összefüggéstelen, egymáshoz nem illő mondat. Többször is előfordult, hogy egy párbeszédnél nem tudtam melyik sor kihez tartozik. Az egész olyan hatásvadász. Mintha a betűk nem ösztönből jöttek volna, hanem muszájból. Szinte látom magam előtt Vass Virágot ahogy ül a gépe előtt, és töri a fejét, hogy húúú most valami vicceset fogok írni, és az majd milyen király lesz. Szánalmas!
Borzasztóan idegesített az egész, de mégis tovább olvastam, mert azt gondoltam majd biztos lesz ez még jobb is, nem lehet ennyire rossz egy könyv, amit valaki megírt, amit valaki lektorált, amit egy kiadó drága pénzen kiadott, egy könyv, amihez emberek adták a nevüket.
Aztán rájöttem, hogy de lehet. Mert az egész nem arról szól, hogy jó könyv kerüljön az emberek kezébe, hanem pusztán a pénzről. És Vass Virágnak igen jó a marketingje, pláne hogy már a harmadik könyvét készül kiadni.
CSak azt nem tudom, hogy van képük mindehhez. Ahhoz, hogy súlyos ezer ( 3 db ezres az akció nélküli bolti ára, uhhh) forintokat gomboljanak le az emberekről kellemes szórakozást ígérve nekik. Mert e könyv olvasása nekem minden volt csak nem szórakozás, és legkevésbé sem kellemes. Még szerencse, hogy elveimet megtagadva ebook formájában olvastam, mert ha még pénzt is adtam volna ezért a förtelemért, hát na akkor lennék igazán mérges!
Szívesen elbeszélgetnék egyszer Vass Virággal, hogy ezt hogy gondolta... mert lehet, hogy ő másképp gondolta az egészet, mint ahogy átjött a könyvből... vagy nem? Vagy mondjuk azzal az illetővel, aki azt mondta, hogy igen, ez az, ezt a könyvet adjuk ki!!!!biztos siker! De komolyan.
De szerintem ez az illető nem is olvasta a könyvet, hanem egyszerűen csak ránézett V.V. bájos (hú de utálom ezt a szót, de ez van a könyv leírásában is) kis pofijára, aztán nyomjuk neki.
Egyszómintszáz... BORZALOM!!!!!
