Szabó Lőrinc: Lidérc

Csak álom vagy, hiába akarlak,

lidérc, kit a vágy maga szűl,

tündér gyönyör, olyanokat súgsz,

hogy a józan eszem menekűl

és öleli érted a torzat,

a semmit, s azt hiszi, te vagy,

néger-zene villog agyamban,

s hiába, csak csalogat

a fényed: nem érek odáig:

a fényed: a képzelet: én, –

a fényed: kibonthatatlan,

megfoghatatlan ez a fény,

ez a fény: te, ki táncolsz meztelenűl

s kit nem lehet soha elérnem,

mert rejtve ragyogsz bennem, mint a tűz,

mely feketén alszik a szénben.