Annak ellenére, hogy mindenféle futós oldalak és blogok az én futás-sűrűségemmel és a megtett kilométerekkel már futónak nyilvánítanának, én nem tartom magam továbbra sem futónak. Csak hobbifutónak. Tény, hogy nálam a hobbi és a megszállottság nagyon közel áll egymáshoz, át is csap néha ide-oda.
Én a körülmények miatt leginkább esti, késő délutáni futó vagyok. Ennek egyszerű oka van, ekkor van itthon Feri, és tud a gyerekekre vigyázni.
Ámde, mostanság a délutáni futásaimat sokszor megvétózza az időjárás. Ebből is látszik, hogy nem vagyok futó, mert egy futót nem gátol meg az időjárás, ugyebár. Engem meggátol, mert ha látom, hogy hamarosan le fog szakadni az ég, akkor nem is indulok el, max. ha elállt.
Sőt, tűző napban sem szeretek futni, mert frissítés ide vagy oda, nem megy úgy, ahogy én szeretem, ha megy.
Pár hete fontolgatom már, hogy át kéne állnom a reggeli futásra, hiszen akkor még nincs meleg, Marci úgyis korán ébred, és ahogy Feri el szokott indulni simán beleférne egy óra futás.
Ma hajnalban valamire felriadtam. Fél 6 sem volt még egészen, Marci is aludt még. Elmentem vécére, és a nemteljesenlehúzott redőny alatt láttam, hogy piroslik a felkelő nap. Gondoltam, most kéne gyorsan futócipőt húzni, és menni, biztos tök jó lenne.
Szép gondolat volt, de a következő lendületemmel inkább visszabújtam a takaróm alá, és aludtam még fél8-ig.
Hát ezért nem vagyok én futó.
