Az éjjel álmodtam. Máskor is szoktam, de általában nem emlékszem rá. Vagy reggel még pont emlékszem, de mire kibújok az ágyból, addigra az emlék tovaszalad, és csak az érzés marad, hogy álmodtam, de mit is? Ez nagyon bosszantó tud lenni, és ilyenkor egész nap ezen kattogok és próbálom felidézni, hogy mi is volt, de nem igazán sikerül. Sokszor csak az érzés marad, hogy milyen volt, hogy jól éreztem-e magam az álomban, vagy nem.
Ma viszont valamiért megjegyeztem az álmomat. Fura volt, jó is volt és rossz is egyben.
Az volt, hogy New Yorkban voltam. Rubintrékával és Norbival. Hogy miért pont velük, elképzelésem sincs. Mintha már az álomban sem igazán értettem volna, hogy hogy kerülünk mi egymás mellé. De New Yorkban lenni jóóóó volt! Elvarázsoltak a felhőkarcolók, beszippantott a nyüzsgés, a gigantikus méretek. Emlékszem, hogy a fejemet folyton az ég felé tartottam, hogy lássam a házak tetejét is. És ekkor történt... hogy fényképezni akartam, de nem volt jó a fényképezőgépem!!!! Látszólag működött, de hiába nyomtam a felvevőgombot, nem csinált képet. Borzasztó volt, és nagyon elszomorodtam, hogy nem tudok fényképezni.
A szálloda tetőteraszán ültünk éppen. És akkor Norbi azt mondta, hogy ne aggódjak, majd ő mindjárt megy, és megkérdezi a recepción, hogy hol tudnánk megnézetni a gépet. Hogy végül megjavította-e valaki a gépet, nem tudom, mert arra már vagy nem emlékszem, vagy felébredtem, de nyilván ez már nem is volt lényeges. De nagyon kellemes érzéssel keltem fel, szóval biztos heppiend lett a vége :)
