?

Már csak az a kérdés, hogy amikor én vagyok dögrováson, és legszívesebben egész nap a nyakamba húzott takaróm alatt gubbasztanék és sajnálnám magamat, akkor nekem ki főz gyógyító húslevest?

Vázlat

Annyi minden van, amiről majd szeretnék ide írni, ha úgy hozza majd az időm... lehet, hogy a Jézuskától kérek egy plussz napot, amikor nincs gyerek, nincs háztartás, csak a restanciáim vannak meg én.
Szóval sokminden indít el bennem ilyen-olyan gondolathullámokat, vázlatpontokba szedve, hogy el ne felejtsem őket:
- pl. olvastam a magyarok olvasási ill. nemolvasási szokásairól, és a kedvenc írókról.
- aztán írni akarok az állítólagos talpraesettségemről. (na ez egy hosszabb lélegzetvételű lesz, aszt hiszem)
- aztán írni szeretnék a 2010-es évemről amolyan összegzésfélét
- terveket a 2011-re nézve
- és nincs sok NAGY vágyam-álmom, de van néhány dolog, amit jólenne az életem során megvalósítani, ezért le kéne írnom, hogy ne menjen feledőbe.

De ahogy a naptáramat lapozgatom, ezek egy része nyilván már a jövő év projekte lesz... aztán ki tudja... lehet, hogy kapok majd egy plusznapot:)

Mit is szeretnék?

Mindenki azt kérdezgeti, hogy mit szeretnék... én pedig csak töröm a fejem, és ilyesmik jutnak az eszembe, hogy jó lenne Máténak néhány melegítőalsó, stb...
Aztán az is eszembe jutott, hogy jó lenne és nagy kedvem is lenne egy utazós-kirándulós blogot írni.
Csak ahhoz többet kéne utaznom. Szóval azt hiszem én ezt szeretném:)

A húsleves

Volt néhány év az életemben amikor még nem voltak gyerekeim, de azért már gondoltam arra, hogy majd egyszer lesznek. És akkor az is eszembe jutott, hogy vajon milyen élete lesz mellettem a gyerekeimnek, merthogy még egy nyomorult húslevest sem főztem még soha, és úgy képzeltem, hogy azt csak az anyukák-nagymamák tudnak főzni.

A Kincskereső Kisködmön is mindig az eszembe jutott , hogy ott is galamblevest kapott a főhős, amikor nagyon beteg volt, és persze én is mindig azt kaptam otthon, ha beteg voltam.
Aztán lettek gyerekeim, és szerencsére nem nagyon betegesek, de azért néha be-becsusszan egy lázzal kísért megfázás, főleg Máté részéről, mint pl. most is. Ilyenkor a lázcsillapító beadása közben a második gondolatom, hogy gyorsan főzök egy húslevest. És így is teszek. Mert azóta már tudok húslevest főzni, mert azóta már én is anyuka vagyok, és ezzel beigazolódni látszik a fenti feltevésem, hogy húslevest csak anyukák tudnak főzni.
És amikor kész van, akkor kis büszkeséggel a szívemben szedem a tányérba a gőzölgő levest... és arra gondolok, hogy ha majd a fiúk is felnőnek, akkor biztos emlékezni fognak arra, hogy amikor betegek voltak, akkor mindig húslevest kaptak, hogy meggyógyuljanak, mint ahogy én is emlékszem rá. És szívesebben emlékszem a finom húslevesekre, mint a hűtőfürdőkre és a mellkasomra tekert vizestörölközőkre, mert abból is kijutott ám nekem bőven...

Wass Albert: Tél

Templomi csöndben,
Éjjeli ködben
Aszkéta-ágat zörrent a szél,
Valahol messze,
Csillag szemekre
Szürke ködfátylat borít a Tél.

Túl a tetőkön,
Dárdás fenyőkön:
Zöld diadémon, pára lebeg,
Sűrű vadonban
Halkan, titokban,
Fenyő-óriások könnye pereg...

Néma a szikla,
Kristály patakja,
Jeges páncélban tompán zubog,
Mogorva ormon
Nincs rhododendron,
Csak sötét árnyak: Tantalusok.

Mélyen a völgybon,
Fűzfa berekben,
Néha, titokban zörren a szél,
S fent a magasban
Pára alakban
Halkan suhanó szellem: a Té