Nem vagyok még (talán) annyira öreg, mégis egyre többször fordulnak meg a fejemben olyan öreges gondolatok, mondatok, szófordulatok, hogy ejjjjj bezzeg az én időmben, meg amikor én voltam iskolás, meg annak idején, stb... Azt sem gondolom, hogy nagyon maradi lennék, sőt, szerintem egész jól be- és el tudom fogadni a technika új csodáit, még ha nem is használom mindegyiket, mert jelen pillanatban a mindennapi létezésemhez nem elengedhetetlenül fontos. De azért egész jól kezelem a számítógépet, tudok az okostelefonokról, a tabletről, az ebook olvasóról, tudom mi az a külső háttértároló, meg biztos tudok még egy csomó mindent, csak az már nekem is teljesen hétköznapi, oké az ipod-ot csak névről ismerem, de fogalmam sincs róla, hogy ha lenne nekem egy ilyenem, akkor az nekem miért lenne jó :) A fentieket is csak azért említem, mert több ismerősöm is van pl., aki hasonló korú, mint én, és mégsincs a fentiekkel még annyira sem képben, mint én.
Tudom, hogy a világ a digitalizálás és a miniatürizmus felé halad. És fejben tudom is, hogy ez milyen jó, hogy mekkora lehetőség, hogy többezer könyvet tudsz magaddal cipelni, ha kell, hogy adatokat, infókat tudsz pillanatok alatt megszerezni. Tudom, hogy ez a jövő, és nyilván én is ebben élek.
Mégis nagyon meglepődtem, és elcsodálkoztam ma. Marcival a mondókázós órára mentünk, és a tulajéknak 2 nagyfiuk is van a Mátékorú kicsi mellett. A legnagyobb épp egy versenyre készült, ebookból tanulta a leckét. És annyira fura volt, és egyben annyira nagyszerű dolog lehet, hogy minden kéznél van. Emlékszem, amikor főleg egyetemen előjegyzéses rendszerben lehetett egy-egy szakkönyvet kivenni, vagy ki se lehetett venni a könyvtárból, hanem csak ott lehetett belőle dolgozni, mert csak 1 példány volt belőle. Meg amikor egy fél táska könyvvel meg jegyzettel utaztam keresztül az országon egy-egy hétvégére, szünetre. Hát mennyivel egyszerűbb ez így, és mennyire praktikus.
Ellenben a furcsasága is pont ez a dolognak, hogy azt mondja az anyuka, hogy már alig használnak füzetet, és a tanulandó tananyagot is megkapják digitálisan, letölthető a honlapról. A beadandókat is emailen küldik el a tanárnak.
Azt mondja, hogy a jövőre a második fiának az osztálya lesz a kísérleti nyúl, ahol már egyáltalán nem fognak papíralapú könyvet/füzetet használni, hanem minden digitálisan lesz, és tablettel mennek a gyerekek iskolába. Hát nem durva?
Remélem azért, hogy az általános iskolában azért még megtanítják majd a gyerekeket folyóírással írni, vagy lassan ez is kimegy a divatból? Mert tulajdonképpen én sem sűrűn írok már kézzel, max. alá.
Szóval hihetetlen a tempó, a gyorsaság amiben élünk, ami felé haladunk. Szoktuk emlegetni Ferivel, hogy micsoda sorállás volt a koleszban a telefonfülkénél, meg hogy bemondták a hangosbemondóba, hogy kit keresnek telefonon. Ez mára már nekünk magunknak is vicces, pedig tényleg így volt.
Csoda-e, ha a fiúk nem hiszik el, hogy a mi gyerekkorunkban hétfőnként nem volt a tévében adás, és mese is csak egyszer volt egy nap? Néha már én magam sem hiszem ezt el :)
